Tizenkét szék - Iľja Iľf,Petrov Jevgenyij

A Tizenkét szék kalandregény, melyben egy bútorgarnitúra egyik darabjába rejtett drágakövek után folyik a hajsza, amit két üzlettárs, Vorobjanov, a ?nemesi marsall? és Osztap Bender, a minden hájjal megkent, nagystílu szélhámos folytat. A székek egy árverésen szanaszét szóródnak a Szovjetunió területén, és a székek keresése szolgál ürügyül a szovjet valóság karikatúraszeru bemutatásásra: bürokraták, kisvárosi összeesküvok, férjfogó özvegy, parazita értelmiségi, hivatlanokok, kispolgárok, társbérletek és egy eldugott kisváros egész sakkozó kollektívája. A szerzok kifogyhatatlan leleménnyel teremtenek harsány nevetésre ingerlo helyzeteket, melyek a korszak szatírájával emelik a regényt. Mindezt a húszas évek Szovjetuniójának odesszai tolvajnyelvén elbeszélve, melybe gyakran keveredik irodalmi pátosz. Ilf és Petrov olyan erovel leplezi le és gúnyolja ki a kor visszásságait, hogy epizódfiguráik többsége nemsokára fogalommá vált (Emberevo Ellocska, a Nagy Kombinátor, Kard és Sas Szövetsége). Nyelvi leleményeik szintén szállóigévé lettek. A szerzokrol: A világirodalomban egy névvé összeforrt, álnéven író szerzopáros, Ilf-Petrov egy szatirikus muvel, a Tizenkét székkel (1928) vált ismertté. A muvet eredetileg trilógiának tervezték, de a második kötet, az Aranyborjú megjelenése után már nem folytatták. Illja Ilf és Jevgenyij Petrov odesszai születésuek, de Moszkvában ismerkedtek meg, ahol munkatársak voltak a Gudok c. lapnál (ott dolgozott többek közt Bulgakov és Olesa is). Szatirikus látásmódjuk és gyulöletük a NEP-korszak visszás jelenségei iránt csakhamar barátokká tette oket. A regényt a szovjet rendszer paródiájaként olvasta a kelet-európai közönség, mi magyarok már 1934-tol# ekkor jelent meg ugyanis eloször Gellért Hugó kituno fordításásban.