Nagykommentár a végrehajtási törvényhez - Lukács Tamás,Martonovics Bernadett (szerk.),Schadl György

Szerkesztői ajánlóA bírósági végrehajtás egyidős az állammal. A bírói döntések realizálása Magyarországon kezdetben közvetlenül a jogosult feladata volt, aki a rendelkezésére álló fegyveresekkel felvértezve, fizikai erővel szerzett érvényt a bírói ítéletben foglaltaknak. A jogfejlődés eredményeként a végrehajtásról a későbbiekben a bírói hatalmat gyakorló helyi tisztségviselő gondoskodott. Kezdetben ez volt a poroszló, majd a szolgabíró vagy más hiteles helyi ember. Ekkor azonban még nem beszélhettünk a mai értelemben felfogott bírósági végrehajtásról. A maihoz hasonló végrehajtási eljárás csíráit csak XIX. század első felében fedezhetjük fel. A bírósági végrehajtókról szóló 1871. évi LI. törvénycikk már létrehozta az önálló bírósági végrehajtói szervezetet, így a végrehajtási eljárások során a jogosult érdekében, a törvény nevében már a bírósági végrehajtó járt el. Az első önálló végrehajtási törvénykönyv a végrehajtási eljárásról szóló 1881. évi LX. törvénycikk volt. A címben idézett sorokat az 1881. évi LX. törvénycikk 13. §-a tartalmazza, és belelapozván a törvénykönyvbe, láthatjuk, hogy szinte valamennyi kényszercselekmény, intézkedés, különleges eljárás szerepel benne, akárcsak a hatályos törvényünkben. A végrehajtási jog által megfogalmazott cél: a bírósági végrehajtás során állami kényszerrel is el kell érni, hogy a pénzfizetésre, illetőleg az egyéb magatartásra kötelezett teljesítse a kötelezettségét. A bírósági végrehajtási eljárás, mint nemperes eljárás jelenleg hatályos joganyagunk integráns részét képezi, és iránymutatást ad a jogalkalmazóknak. A most megjelenő nagykommentár hiánypótló mű, hiszen hosszú évek óta nem jelent meg a bírósági végrehajtási törvényről ilyen jellegű kiadvány.A nagykommentár szerzői között a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar Elnökségének tagjai, tanszékvezető egyetemi docensek, végrehajtási ügyszakos bíró és az Igazságügyi Minisztérium jogalkotással foglalkozó munkatársa is szerepel. A szerzők magas szakmaiságot képviselve igyekeztek rávilágítani a normaszövegben meghúzódó összefüggésekre, és feltáró jelleggel hangsúlyozni az adott jogkérdésben felmerülő kérdéseket, problematikát, megfelelő választ adni azokra az olvasó számára. A szerzők a nagykommentárt ajánlják praktizáló bírósági végrehajtóknak, bíráknak, bírósági titkároknak, ügyvédeknek, kamarai jogtanácsosoknak és valamennyi jogalkalmazónak, aki a végrehajtási eljárás labirintusába kíván belépni. Részletes ismertető Az Alkotmánybíróság egy két évtizeddel ezelőtti döntésében a bírósági végrehajtás alkotmányosságát vizsgálva rámutatott arra, hogy: „[…] a bírósági határozatok tiszteletben tartása, a jogerős bírósági döntések teljesítése – akár jogszerű kényszerítés árán is – a jogállamisággal kapcsolatos alkotmányos értékekhez tartozik. A végrehajtási eljárásban már nem a mindenkit megillető alkotmányos személyi jogokat kell elvont módon védeni, hanem az »ártatlanságában« a megelőző eljárás során megcáfolt jogsértővel szemben kell konkrét törvényes kényszerítő eszközöket alkalmazni. Ha ugyanis a végrehajtási rendszer gyenge és könnyen kijátszható, ez óhatatlanul a bírósági határozatok lebecsüléséhez, jogbizonytalansághoz, a jogtudat romlásához, a jogállamiság sérelméhez vezet. Az ilyen veszély leküzdése nyilvánvalóan mind állampolgári, mind társadalmi, mind pedig állami szempontból alkotmányos érdek.” [46/1991. (IX. 10.) AB határozat.]A Wolters Kluwer gondozásában megjelenő Nagykommentár a bírósági végrehajtásról szóló törvényhez a fent hivatkozott alkotmányos érdek érvényesülését mutatja be a végrehajtási rendszert alkotó szabályok részletes, gyakorlati tapasztalatokra is kiterjedő magyarázatával. Kiadványunk a végrehajtás két fő típusára, a kielégítési és a biztosítási végrehajtásra fókuszálva vezeti végig a jogalkalmazókat az eljárás egyes szakaszain, azaz a végrehajtás elrendelésének és a végrehajtás foganatosításának a szakaszán. A kielégítési végrehajtás célja