Magyarázat a compliance jogszabályairól I. - Ambrus István

A compliance jogszabályi környezetének teljességre törekvő, magyarázatszerű feldolgozására számos nemzetközi – így elsősorban angolszász és német – példa akad, hazánkban erre ugyanakkor elsőként vállalkozik jelen könyvsorozat. Az etikus vállalati működés és az ehhez szorosan kapcsolódó compliance fogalma elsőre nehezen magyarázható és érthető a magyar (jogi) gondolkodás logikája mentén. Tükörfordításban a szó „megfelelést” jelent, pontosabban pedig a különböző jogszabályoknak (jogi normáknak) valamint belső, a vállalat által saját maga által – tulajdonosai, munkavállalói, szerződéses partnerei számára – felállított, részben szintén jogszabályokon, részben pedig erkölcsi-etikai alapokon nyugvó (például adott esetben etikai kódexekbe foglalt) normáknak való megfelelést jelenti. A megfelelés, a szabályoknak betű szerint megfelelő („compliant”) működés újabban már nem is elegendő az etikusnak nevezhető működéshez, annál több kell, mégpedig az, hogy egy adott vállalat szervezetét, annak minden szintjét szellemiségében is áthassa az úgynevezett compliance-kultúra. Jelen, háromkötetes sorozat első része átfogóan foglalkozik a compliance kialakulásának és fejlődésének kérdéseivel, a kapcsolódó egyesült államokbeli, angol, illetve német gyakorlat és szakirodalom tükrében. A büntetőjog vonatkozó alapelvei kapcsán részletesen kitér a törvényesség és a kétszeres értékelés tilalma princípiumaira. Ezt követően részletesen elemzi azokat a büntetőjog általános részi problémákat, amelyek a compliance szempontjából jelentőséghez juthatnak. A különös rész körében bemutatja az olyan, compliance-érzékeny bűncselekményeket, mint amilyen például a sikkasztás, a hűtlen kezelés, a vesztegetés, a költségvetési csalás, a csődbűncselekmény, bennfentes kereskedelem, információs rendszer elleni bűncselekmények, és így tovább. Foglalkozik továbbá a jogi személy büntetőjogi felelősségével, a kapcsolódó szabálysértési jogi szabályozással, valamint a 2020-2021. évi pandémia miatt életbe léptetett veszélyhelyzeti rendelkezésekkel. Szerkesztői ajánlóA compliance kérdésköre egyike napjaink egyik legkurrensebb vállalati témáinak. A kifejezés maga elsőre nehezen magyarázható és érthető a magyar (jogi) gondolkodás logikája mentén. Tükörfordításban a szó „megfelelést” jelent, pontosabban pedig a különböző jogszabályoknak (jogi normáknak), valamint belső, a vállalat által saját maga által – tulajdonosai, munkavállalói, szerződéses partnerei számára – felállított, részben szintén jogszabályokon, részben pedig erkölcsi-etikai alapokon nyugvó (például adott esetben etikai kódexekbe foglalt) normáknak való megfelelést jelenti. A megfelelés, a szabályoknak betű szerint megfelelő („compliant”) működés újabban már nem is elegendő az etikusnak nevezhető működéshez, annál több kell, mégpedig az, hogy egy adott vállalat szervezetét, annak minden szintjét szellemiségében is áthassa az úgynevezett compliance-kultúra. A jogellenes cselekmények feltárásának módszere – lényegében bármely jogterületen – a korábbi évszázadokban kialakult, tradicionális paradigma alapján a jogsértésre történő állami reagálás volt. Így például bűncselekmény elkövetése esetén, a büntetőeljárás során beszerzett bizonyítékok alapján kerül(t) sor a büntetőjogi felelősség megállapítására és a büntetőjogi jogkövetkezmény (szankció) alkalmazására, de ugyanígy a múltbeli események rekonstruálása révén dönt a polgári jogi bíró a kártérítésről, vagy a közigazgatási ügyben eljáró hatóságok. Ezen klasszikusnak tekinthető törvényi és joggyakorlati megoldás ugyanakkor, különösen a 21. század technológiai újításaira figyelemmel alapjaiban látszik megváltozni. Egyre inkább a jog proaktívvá válása figyelhető meg, tehát nem a jogviták utólagos rendezése, hanem azok megelőzése, a jogkövető magatartás elősegítése válik elsőrangúvá. Természetesen elmondható, hogy amióta emberi társadalmak léteztek, a normákhoz igazodni kellett, azoknak meg kellett felelni. Így például a jogi személye