A párizsi építész - Charles Belfoure

A tehetséges építész, Lucien Bernard a német megszállás alatt álló Párizsban 1942-ben olyan megbízást kap, amely nagyon sok pénzt hozhat neki, de az életébe is kerülhet. Titkos búvóhelyet kell terveznie egy vagyonos zsidónak úgy, hogy azt még a legelszántabb német katonák se találják meg. Luciennek szüksége van a pénzre, és a lehetőségnek sem tud ellenállni, hogy túljárjon a nácik eszén, akik elfoglalták szeretett városát, így úgy dönt, elvállalja a feladatot. Ám amikor az egyik általa tervezett búvóhelyet leleplezik, és az élet úgy hozza, hogy a zsidók elrejtése személyes üggyé válik számára, ráébred, hogy a tét jóval nagyobb, mint eleinte gondolta. Luciennek - és ezzel párhuzamosan az olvasónak is - mérlegelnie kell, hogy emberekként mivel tartozunk egymásnak, és hogy milyen messzire kell elmennünk ahhoz, hogy helyesen cselekedjünk. "A portré, amit Belfoure a II. világháború Párizsáról fest, egyszerre felkavaró és magával ragadó; ez a szép történet azt mutatja meg, hogy bár az ember a legnagyobb szörnyűségekre is képes, borzasztóan bátor cselekedetekre is hajlandó." (Library Journal) "A zsidókat bújtató építész története olyan izgalmas, mint a Schindler listája..." (Julie Kramer) Charles Belfoure eredeti foglalkozása építész. Több építészettörténeti munkát publikált, amelyek közül kettő is elnyerte a Maryland Historical Trust díját. A Graham Foundation és a James Marston Fitch Foundation szintén kitüntetésben részesítette építészeti kutatásaiért. Tanulmányait a Pratt Institute és a Columbiai University keretei között végezte, később a Pratt Institute és a marylandi Baltimoreban működő Goucher College tanára lett. Szakterülete a műemlékvédelem; műemlékvédelmi és építészeti témában blogot ír a www.thewickedarchitect.com honlapon. Szabadúszóként a Baltimore Sun és a New York Times hasábjain jelentek meg írásai. "A regényben azt igyekeztem, bemutatni, hogy milyen emberfeletti bátorságra volt szükség akkoriban ahhoz, hogy valaki az üldözötteken segítsen, és azt a tényt szerettem volna felmutatni, hogy a franciák között olyanok is voltak, akik nem fordítottak hátat a bajba jutottaknak. Akik vállalták az ezzel járó hatalmas kockázatot, azok hősömhöz hasonlóan olyan bátorságot, erőt, lelki szilárdságot fedeztek fel önmagukban, aminek a létezéséről korábban sejtelmük sem lehetett. Édesanyám háborús élményeinek meghatározó szerepük volta a regény történelmi hátterének megrajzolásában. Noha anyám nem volt zsidó, a II. világháború egy részét kényszermunkatáborban töltötte retten