Titkos világ I-II. - A hírszerzés története - Christopher Andrew

"Minél messzebbre tekintesz vissza - írta Winston Churchill -, annál távolabbra látsz előre." Maximája az egyik kulcsa a huszonegyedik századi terrorelhárítás megértésének. Egy igen hosszú távú perspektíva nagyobb rálátást nyújt a tömegpusztító fegyverek jövőbeli, terroristák általi felhasználására, mint a szeptember 11-e utáni, technikailag nem túl fejlett terrortámadások rövid távú tapasztalata. (...) Bár a jó hírszerzés csökkenti a meglepetést, meggátolni nem tudja azt. Néha még a legjobb stratégiai hírszerzés is csak úgy enged bepillantást a jövőbe, ahogy az Szent Pálnak adatott meg a menny kapcsán - tükör által homályosan. A múlt tapasztalatai alapján a hírszerzési elemzőket éppoly rendszeresen meg fogja lepni a nemzetközi viszonyok alakulása a huszonegyedik században, ahogy az elődeikkel is történt a huszadikban. 1914 augusztusában senki nem jósolhatta meg, hogy a háború során Oroszország Európa legautoritáriusabb monarchiájából átmegy a világ legforradalmibb rezsimjébe. A nácizmus háborúk közötti győzelme ugyanolyan megjósolhatatlan volt, mint a bolsevizmus diadala a háborús időkben. Amikor a német weimari köztársaságba akkreditált korábbi brit nagykövet, Lord D'Abernon 1929-ben publikálta kétkötetes memoárját, mindössze egyetlen utalást tett Hitlerre, azt is egy lábjegyzetben, ahol megemlíti, hogy 1924-ben hat hónapot töltött börtönben, "azután pedig a feledés homályába veszett". Milyen hírrel tértek vissza Mózes kémei az ígéret földjéről? Miért hittek inkább a jósoknak a római hadvezérek csata előtt, mint a felderítőiknek? Mekkora szerepe volt az iszlám térnyerésében Mohamed kémhálózatának? Valóban több spion tartózkodott az 1815-ös bécsi kongresszuson, mint uralkodó és diploma? Mekkora információs hálózat szükséges egy egész társadalom megfigyeléséhez - az ősi Indiában, a 19-20. századi Oroszországban, vagy napjaink Kínájában?