Óriáskerék - Ágnes Kégl

Egy székesfehérvári kislány a nyolcvanas években lakótelepi háztömbjük jellegzetes, fémszagú, összefirkált liftjébe szorulva eltökéli: soha többé nem engedi, hogy rázáruljon a világ.Talán ez az élmény is szerepet játszott abban, hogy a rendszerváltás idején felcseperedő Ági már kiskamaszként is kiapadhatatlan kedvvel, energiával és elszántsággal keresi az önkifejezés és kitörés útjait a balettől a színházon át az éneklésig, hogy aztán húszévesen a sors egy akkor induló valóságshow-ba sodorja. Kégl Ágnes nevét és arcát egy ország ismerte meg, ám ő a tévés szereplésnek köszönhetően arra ébredt rá: az igazi való világ egészen másutt van. Hogy hol? Ezt meséli el a szerző élete igaz történetében, amely Fehérvártól Budapesten át Angliáig ível, és megannyi élményt, megpróbáltatást, sikert, kudarcot és újrakezdést tartogat. Hogyan oldja meg mindennapjait egy gyermekét egyedül nevelő fiatal anya egy idegen országban? Mit tesz egy sikeres magyar újságíró, ha külföldre költözik, és legfőbb munkaeszközétől, az anyanyelvétől kell megválnia? Hogyan keres párt egy szingli nő egy kisgyerekkel Angliában? Hogyan képes alkalmazkodni a változásokhoz, és miként változtat és változik ő maga is? Kégl Ágnes őszintén, sodró lendülettel, sok humorral osztja meg az itthon és a nagyvilágban szerzett kalandos vagy épp szívszorító tapasztalatait, erőt adva ezzel mindazoknak, akik hasonló cipőben járnak – vagy akár egészen más élethelyzetből olvassák ezt a valamennyiünk számára tanulságos történetet. Mert még ha sokszor a mélybe visz is az óriáskerék, azután mindig a magasba emel. „A székesfehérvári panelház és a londoni City üvegpalotájának kilencedik emelete között hosszú, bizonytalan kötél feszül. Egy magyar lány egyensúlyoz rajta, hol viharos szél tépi, hol jégeső veri, hol a nap perzseli tűzforrón... de ő csak megy előre, rendületlenül. Megbicsaklik, elveszti az egyensúlyát néha, de mindannyiszor felkapaszkodik és lépeget tovább. Kégl Ági felnövéstörténetét minden olyan fiatalnak (és szüleiknek) ajánlom, aki annak ellenére képes álmodni, hogy valaha kirekesztették, félreértették, felemelték, majd letaszították. És aki közben megtapasztalta, hogy a kötélen ugyan egyedül kell végigsétálnia, de ott van alatta a világ legerősebben szövött védőhálója: a család szeretete.” – D. Tóth Kriszta író, újságíró „Mindenkinek megvan a maga ki- és bevándorlástörténete. Kégl Ági sodró, lendületes óriáskerékre ülteti az olvasót, aki biztosan gazdagabban száll le róla az zárszó után, és biztosan lesz olyan pillanat, ahol talál azonosulási pontot. Mindenkinek jó szívvel ajánlom, hogy váltsa meg a „jegyét” erre az olvasmányra!” – Pásztory Dóri kétszeres paralimpiai úszóbajnok, újságíró „Túl sokan vannak, akik egyszerűen nem tudnak mihez kezdeni az életükkel – és van Kégl Ági, akinek pedig egyetlen élet nem elég. Mi több, akármennyi párhuzamos vagy épp egymást váltó életbe kezd bele, mindet a maximumra pörgeti, mindnek megtapasztalja a magaslatait, a mélyére megy, és miután – hol elegáns könnyedséggel, hol játékosan fickándozva, hol pedig kitartó küszködéssel – mindet megélte, képes arra is, hogy személyes tapasztalatai útján objektíven lásson rá mindarra, ami történt vele. És arra, ami hozzá hasonlóképpen megtörténhet másokkal is. Legyen szó akár a családi fészekről, a kereskedelmi televíziózás útvesztőiről, a külföldön újra- és újra- és újrakezdésről, anyaságról vagy akár világjárványról, minden megpróbáltatás lehetőség neki – arra, hogy iránytűként használja: merre és hogyan tovább. És bár sosem diktál másoknak, mindazzal,