Madison megye hídjai - Robert James Waller

"Vannak történetek, amelyek a countrydalokhoz hasonlóan mezők füvéből, országutak ezreinek porából születnek. Ez a történet is ilyen." Robert James Waller klasszikussá vált első regényében a váratlan és minden ízében igaz szerelem szívszorító történetéről mesél. Az érzésről, amely örökre megváltoztatja egy asszony és egy férfi életét. Az 1960-as évek Amerikájában Robert Kincaid fotográfus a National Geographic megbízásából járja Madison megyét, hogy képeket készítsen a híres fedett hidakról. Itt ismerkedik meg Francescával, aki egy helyi farmer feleségeként a világtól elzártan él, nagyon is távol kerülve fiatalsága intellektuális környezetétől. Amikor az ismeretlen férfi útbaigazítást kér tőle, hirtelen ötlettől vezérelve felajánlja, hogy elkíséri őt, s ezzel fenekestől borítja fel addigi megszokott életét. A két magányos ember visszavonhatatlanul, első pillantásra egymásba szeret, s újra rátérnek arra az ösvényre, amelyről azt hitték, örökre elveszett: az egymáshoz tartozás, az erotika, a költészet varázslatos birodalmába. A regényből A szív hídjai címmel Clint Eastwood rendezett filmet 1995-ben. Az alkotást Golden Globe-ra, Meryl Streepet pedig a filmben nyújtott alakításáért Golden Globe-ra és Oscar-díjra jelölték. "S mint valami ősi, nagy vadásznak, aki messzi utakat bejárva megpillantja végre otthona tüzének fényeit, magányossága szertefoszlott. Végre. Végre. Oly messziről jött... olyan messziről. Minden rendbe jött, most, hogy rajta feküdt, és tökéletesen biztos volt szerelmében. Végre! Reggeltájt, kicsit felemelkedve az asszony szemébe nézett. - Ezért születtem ebben a korban és erre a bolygóra, Francesca. Nem azért, hogy utazzak vagy fényképeket készítsek, hanem hogy téged szeresselek. Most már tudom. Időtlen idők óta zuhanok valami magas, távoli helyről, régebb óta, mint ahány éve világra jöttem. És mindezek alatt az évek alatt feléd hullottam. Amikor lementek, a rádió még szólt. Eljött a hajnal, de a napot vékony felhőtakaró borította. - Francesca, szeretnék kérni tőled valamit - mosolygott a kávét töltő nőre. - Igen? - Francesca ránézett. Úristen, mennyire szeretem, gondolta. Bizonytalanság fogta el. Még többet kívánt belőle, hogy soha ne érjen véget. - Bújj be a farmerba és pólóba, ami tegnap volt rajtad, meg egy szandálba. Semmi mást ne vegyél föl. Szeretném lefényképezni, milyen vagy ma reggel. Egy fénykép, csak mi kettőnk számára. Francesca fölment. Lába remegett attól, hogy egész éjjel a férfi köré fonódott. Felöltözött, aztán kimentek a legelőre. Itt készítette Robert a képet, amelyet az asszony minden évben elővett." A fot&o