Legkisebb közös többszörös - Saisio Pirkko

"2003: Finlandia-díj. 2016: Aleksis Kivi életműdíj. Mikor kezd valaki íróvá válni? Talán akkor, amikor - nyolcévesen - életében először tudatosan megfogalmaz egy mondatot, addig csiszolgatva, javítgatva, míg megérzi a szavak teremtő erejének hatalmát. Ez a pillanat lesz Pirkko Saisio önéletrajzi regényének gyújtópontja, ami felé egész addigi kislányéletének bő humorral és varázslatos nyelviséggel megírt eseményei mutatnak, és ahonnan kibontakozik nagyívű irodalmi pályafutása, ami a mai finn irodalmi és kulturális élet egyik meghatározó személyiségévé teszi. A Legkisebb közös többszörös regény hőse egy Pirkko Saisio nevezetű kislány és egy Pirkko Saisio nevezetű befutott író, társ és anya. A regény első jelenetében a kislány egy novemberi reggelen, iskolába indulás előtt harmadik személyben kezd el gondolkodni önmagáról, mondatokat fogalmaz a fejében. A fejben egyre finomodó mondatok boldogsággal töltik el: megtörténik az első lépés az íróvá válás útján. A regényre végig jellemző az egyes szám első és egyes szám harmadik személyű narrátor használata. A narrátorok két család történetét beszélik el: az apa és az anya családjáét. Gyermekkori történeteken keresztül láthatjuk mi minden történhet az 50-es évek egyre kapitalistábbá váló Finnországában egy olyan kislánnyal, aki kommunista családban nő fel; akinek apja a Finn-Szovjet Társaságnál dolgozik, ugyanakkor Finnország első kiskereskedésének alapítója lesz; aki az első érettségi oklevelet szerző személy lesz a nagyobb családban; mihez kezd egy óvodás gyerek a családon kívülről jövő hatásokkal, például a hit és Isten kérdésével egy ateista családban; mit tesz a kamaszodó lány, amikor rádöbben arra, hogy a könyvespolcukon sorakozó Lenin- és Sztálin Összest titkolnia kell az iskolatársak, barátok előtt. Saisio regénye Helsinkiben, kis finn falvakban és városokban játszódik. Ennek ellenére és ezzel együtt nem egy specifikusan finn regény. Sokkal inkább apa- és anyaregény, fejlődésregény. Humorral és (ön)iróniával beszél a gyerek-szülő kapcsolatról, azokról a pillanatokról, amikor a gyerek elkezdi meglátni szüleit. Ugyanakkor mesél arról is, hogy a szülő elvesztése felnőttkorban is mekkora fájdalommal jár. Pirkko Saisio (1949) sokoldalú alakja a finn kultúrának: író, rendező, színész, dramaturg, 1997-2001 között a helsinki Színművészeti Főiskolán a dramaturgia professzora. Legismertebb tanítványa a magyarra is rendszeresen fordított Sofi Oksanen. Két regénye jelent meg eddig magyarul: a Káin leánya Pap Éva és a Betonéjszaka Kubínyi Kata fordításában. Saisio 2003-ban megkapta Finnország legrangosabb irodalmi elismerésér, a Finlandia-díjat. 2016-ban Aleksis Kivi életműdíjjal tüntették ki."