Kódbeszélők - Schiess Avila Judith,Chester Nez

Az 1920-as években nem volt könnyű a Navaho Rezervátum melletti Birtoktáblák vidékén felnőni. Ott nem létezett áramszolgáltatás vagy vezetékes víz. Az új-mexikói nyár forró, a tél hideg. A csodás szépségű fennsíkok azonban remek legelőket rejtettek, ahol birkát és kecskét lehetett tenyészteni, és ahol a navahók megünnepelték spirituális kapcsolatukat a természettel. Azt, aki a történetet elmeséli, eredetileg nem Chester Neznek hívták. Ez angol név, amelyet az óvodában ragasztottak rá. A Fort Defiance-i bentlakásos iskolában pedig megbüntették, ha anyanyelvén szólalt meg, mert a tanárok igyekeztek megfosztani saját kultúrájától és hagyományaitól. A hátrányos megkülönböztetés azonban nem akadályozta meg abban, hogy Chester Pearl Harbor után katonának, álljon, mert neveltetése megadta neki a testi és a lelki erőt ahhoz, hogy kiváló tengerészgyalogossá váljon. A második világháború alatt sokáig a japánoknak minden rejtjelrendszert sikerült feltörniük, amit az Egyesült Államok használt. Amikor azonban a Tengerészgyalogság vezetése a bevonult navahókhoz fordult, hogy alkossanak meg, majd alkalmazzanak a gyakorlatban egy titkos katonai nyelvet, az indiánok létrehozták az egyetlen megfejtetlenül maradt kódot a modern hadviselés történetében. Ezzel a jelrendszerrel nagyban hozzájárultak az Egyesült Államok győzelméhez Japán fölött. Chester Nez az egyetlen, aki még él az eredeti huszonkilenc kódbeszélő közül, és ez az ő története.