Kisebbségi magyar küldetés Csehszlovákiában - Ildikó Bajcsi

A Trianont követően Csehszlovákiába került magyarság önmeghatározásában, valamint az új - immár kisebbségi - helyzet feldolgozásában fontos szerepe volt annak az első értelmiségi nemzedéknek, amelynek tagjai a csehszlovákiai egyetemek cserkészköreiben találtak egymásra, s akiknek egyik legerősebb csoportja 1928-ban Sarló név alatt szerveződött mozgalommá. Ez az 1900-as évek elején született, kisgyerekként még a Monarchiában szocializálódó, de már jórészt a kisebbségi helyzetben felnőtté váló generáció volt az első, amelynek a családi neveléstől az iskolákon át egészen a pályakezdésig minden ponton szembesülnie kellett azzal, hogy életének, identitásának állampolgári, jogi, gazdasági, foglalkozási feltételeit nem a magyar, hanem a csehszlovák nemzetállam határozza meg, miközben anyanyelvi, kulturális, történeti önazonossága magyar maradt. A Sarló mozgalomban megszerveződött fiatal értelmiség a kisebbségi helyzetben felerősödött nemzeti és szociális problémáknak a felmérését és megoldását tekintette elsődleges feladatának. Ezek középpontba állításával, összekapcsolásával pedig az alapvetően nemzedéki szerveződésben fokozatosan egyre nagyobb hangsúlyt kapott a baloldali tájékozódás. A kötet célja a Sarló mozgalom történeti leírása mellett a pár évre szoros eszmei közösséget alkotó fiatal értelmiségi nemzedék egyéni és közösségi identitásának, valamint a csehszlovákiai magyarságról alkotott véleményének a vizsgálata. Ezzel párhuzamosan az államváltás következményeit, az állampolgári és a nemzeti lojalitás folyamatos konfliktusait elemzi. A mű olyan elfogulatlan és kiegyensúlyozott mélyelemzésre törekszik, amelyre a mozgalom történetének egészére vonatkozóan mások még eddig nem vállalkoztak.