Glaukóma - János Áfra

Éljen egykor egy herceg. Legyen a neve Glaukóma. Az érzékek nyelvét kutatja. Az érzékelés kapuit kitárja. A líra formáit a dologra zárja. A monológ a beszélőt mondja. A látás útjait kutatja. A képek bejárható világát. A test érzékelését, amely csupa rejtély. Glaukóma történetei a testekről szólnak. A testek az érzékelés kapui. Az érzékelés a halott világ rejtélye. A test rejtélye csupa érzékelés, mondja a herceg, akit Glaukómának neveztek. Borbély Szilárd Egy mások tekintete és elbeszélése által meghatározott élet történetét olvassuk a könyvben, annak az idegen tapasztalatnak a következetes ábrázolását, hogy hiába érezhetjük úgy, az élettörténetünk megalkotásában magunkra maradunk, a magányunk nagyon sok tekintet keresztmetszetében jön létre. Sőt, talán épp azért érezzük magunkat egyedül, mert végtelenül sok különböző tekintet elbeszélésének vagyunk kiszolgáltatva, amelyek nem feltétlenül tudnak egymásról. Külön érdekes, hogy egy férfi szerző egy férfi élettörténetét hangsúlyozottan női tekintetek által beszéli el, úgy, hogy a szövegekből mégis hiányzik a kortárs magyar irodalom nemváltó darabjainak néhol modoros mórikálása. A jelzetten nőies hangok empatikus imitálása nem enyhít a Glaukóma versvilágának szikár kíméletlenségén, az érzékelés zavarba ejtően precíz analízisein, éppen ellenkezőleg. Áfra Jánosnak sikerült megalkotnia egy olyan költészetet, amely bár rokon a kortárs magyar líra érzékeny, intellektuális versvilágával, mégis szuverén, komoly, másokkal össze nem téveszthető nyelven szólal meg. Turi Tímea Makói Medáliák-díjhoz írt laudációjából