Egy új hidegháború küszöbén - Gábor Fűrész,Olivér Hortay

Hortay Olivér Diplomáit és PhD fokozatát a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen szerezte, ahol jelenleg adjunktusként oktat. A Századvégben 2019 óta az Energia- és Klímapolitika Üzletág vezetőjeként, valamint 2022-től a Gazdasági Folyamatok Kutatóintézetének igazgatójaként dolgozik. Közösségi média tevékenységét 2022 óta a Megafon tagjaként végzi. Fűrész Gábor Szociológus, több mint két évtizedes tapasztalattal rendelkezik a társadalomtudományi kutatások és a statisztika területén. 2019 és 2021 között a Századvég Gazdaságkutató vezérigazgatója, 2021 nyara óta a Századvég Alapítvány kuratóriumának elnöke. Egyre több jel arra utal, hogy az orosz-ukrán háború 2022-es kirobbanásával egy globális gyáva nyúl játék vette kezdetét, amelyben az USA a feltörekvő nagyhatalommal, Kínával méri össze erejét. A nyugati gondolkodást harminc éve uraló Nagy Eufória korszaka véget ért, és beköszöntött a Nagy Kiábrándulás káosza, a világ pedig egy új hidegháború kialakulásának kapujához sodródott. Az egyre intenzívebb gazdasági hadviseléssel újra vasfüggöny ereszkedik két pólus közé, a blokkok médiája egyre intenzívebben démonizálja a szembenálló nagyhatalmat és szövetségeseit, a fegyverkezés mértéke megközelítette azt a szintet, ami csak egy világháborúra való felkészüléssel indokolható, és egyre szaporodnak azok a közvetítő jellegű konfliktusok is, amelyekkel a főszereplők a közvetlen konfrontáció nélkül mérhetik össze erejüket. A kialakult helyzet több, korábban megingathatatlannak vélt mítoszt is megdöntött. Ez a könyv azt a három legfontosabbat mutatja be, amelyek az elmúlt évtizedekben a legnagyobb hatást gyakorolták a társadalmi folyamatokra, illetve amelyek a leginkább meginogtak az orosz-ukrán konfliktus és -tágabb értelemben - a kibontakozó új hidegháború során. Ahogyan a globális gyáva nyúl játékban az autók egyre nagyobb sebességgel robognak egymás felé, a viadal külső szemlélői és a folyamatok elszenvedői számára észszerűnek tűnő magatartás egyre messzebbre sodródik a játékosok belső realitásától. Az "akkor még jó ötletnek tűnt" típusú döntések olyan negatív spirált eredményeznek, amelyben a következő logikusnak tűnő lépés - a spirál egészének abszurditása ellenére - újra és újra lefelé mutat. A hazárdjátékok csapdája, hogy a résztvevők egyre inkább a már feltett vagy elbukott, és nem a még meglévő erőforrásaik miatt aggódnak. Az, hogy valaki elrántja a kormányt, kisétál a kaszinóból vagy negatív pozíciót zár a tőzsdén, egyúttal azt is jelenti, hogy a vereség véglegessé válik, és a költségeit le kell írnia. Amikor egy szerencsejátékos annak reményében vesz fel kölcsönt, hogy abból tovább játszhat, így lehetőséget adva magának korábbi veszteségei ledolgozására, döntését többnyire azzal indokolja, hogy ha nem így járna el, akkor a veszteség biztossá válna. Márpedig ilyen esetekben hiába mondja egy külső szemlélő, hogy a játék egésze káros és a folytatás felelőtlen, mert az, aki növekvő sebességgel robog egy másik autóval szembe vagy fizetése egy részét elveszítette a rulettasztalnál, már a spirálban van.