Egy az Isten - Mór Jókai

?Minden oldalról megindultak a francia csapatok a majorépületet visszafoglalni. Támadásra hívó trombiták recsegése hangzott a magaslatok fedett utain. A dobok riadót vertek. Maga a császárgárda jelent meg a csatatéren. ? Hadd jöjjenek! ? szólt a parancsnok. ? Tízszeres erovel is megküzdünk itten. Visszaverjük oket, míg saját csapataink utánunk érkeznek! Tüzet, fiúk! Most aztán Manassé csendesen ingatva a fejét tagadólag intett, s arra minden katona lábhoz eresztette a fegyvert. ? Mi ez? ? szólt elbámulva a parancsnok. Manassé fölemelte az öklét az ég felé, fölnyújtott hüvelykujjal, s azt mondta: ? Egy az Isten! S arra társai mind azt tették, és azt mondták: ? Egy az Isten! ? De hát mit jelent ez? ? Az Isten, aki megtiltotta az emberölést. ? De ti katonák vagytok, csatatéren álltok! ? Megálljuk helyünket, megyünk, ahová küldenek, meg tudunk halni, de embert ölni nem. ? De hisz akkor az ellenség öl meg benneteket. ? Azt o teheti. A parancsnok fenyegetozött, sírt, könyörgött, mind hasztalan. Mindenre azt felelték neki, hogy »Egy az Isten!« Parancsolni lehet, hogy lojenek, de csak loporveszteség lesz, ok a levegobe fognak loni. »Egy az Isten!« És senki sem tett egy lövést is a közeledo ellenségre??