Amolyan lépcsőházi, szerelmes - Eszter Tóth-Bertók

Beletörődtem a sorsba. Az öröklétbe. Hogy ennyi ideig tart, míg elengedlek, hogy tiltakozásom hiábavaló, egy önámítás. Lelkem gyötrelme. Terelni próbálom gondolataimat, de minden irányban te vagy. A szőke hajad lengén a szélben, szoknyád is tartja a ritmust, és lépteid nyomán zeng a dallam. Innen tudom, hol jársz. Melyik lépcsőfokot taposod, átkelsz-e értem a sáros utcán, vagy félreáll utadból a világ, hiszen felismerte, amit én nem mertem ez idáig: itt nincs megállás." (részlet a könyvből) Létezik olyan szerelem, ami örökké tart? Ami nem múlik el akkor sem, ha már rég véget ért a kapcsolat? Lehet tiszta szívből szeretni valakit, akit évek óta nem láttál? Élhetsz teljes életet úgy, hogy a másik feled nélkül képtelen vagy boldog lenni? Gerda, a fiatal gyógypedagógus egyhetes szabadságát tervezgeti, amit végre jóleső egyedülléttel tölthet el. Terve azonban hamar megdőlni látszik, mikor felfedezi, hogy a lépcsőházban őt leszólító lakó a kerékpártárolóban él. A helyzet egészen abszurd. Gerda hol a valóságban, hol egy álomszerű világban találja magát, miközben egyre közelebb kerül a biciklitároló titkos lakójához. Vagy talán ez is csak a képzelete játéka? Tóth-Bertók Eszter szürreális szerelmes története egy olyan pár életébe enged bepillantást, akik mérhetetlenül, lehetetlen módon szeretik egymást. Így vagy úgy, de örökre.