A nagy mágia dogmája és rituáléja - Éliphas Lévi

Minden mágikus tudomány a titok ismeretében gyökerezik. De ezt a profánnak átadni annyi, mint elveszteni. A beavatott tud, mer, hallgat. Gyakran szomorú, de sohasem elaljasodott és nyomorult; gyakran üldözött, de sohasem visszautasított és legyőzött. Tudja, hogy a beavatott útja sokszor a magány, szegénység és kálvária. A mágikus beavatás első titka: hinni abban, hogy az ember tud, aztán cselekedni. A dolgos és szegény élet a praxisba való beavatásra oly kívánatos, hogy a legnagyobb mesterek még akkor is ragaszkodtak hozzá, amikor a világ minden gazdagsága fölött is rendelkezhettek volna. Semmi sem veszedelmesebb, mint időtöltésnek tekinteni a mágiát vagy esti társaságok szórakoztatásának. Az ember nem játszhat büntetlenül az élet és halál misztériumával. Alphonse Louis Constant 1810. február 3-án egy cipészmester fiaként látta meg a napvilágot Párizsban. Húszéves korában egy római katolikus papneveldébe iratkozott be, azonban szerelembe esvén 1836-ban félbehagyta teológiai tanulmányait, és nem lett belőle felszentelt pap. Későbbi okkultista könyveit Eliphas Lévi néven publikálta. A rituális mágiáról szóló tanulmányának Dogme et Rituel de la Haute Magie első kötete (Dogme) 1854-ben, a második (Rituel) pedig 1856-ban jelent meg.