A három királyság története - II. könyv - Kuan-csung (Guanzhong) Lo (Luó)

„A megosztottság helyébe az egység lép, az egységet megosztottság követi. Idő múltával az egyiket szükségképpen felváltja a másik. A világ rendje már csak ilyen." Ezekkel a szavakkal kezdődik A három királyság regényes története (Sanguo yanyi). A kínai olvasó számára a fenti idézet legalább olyan ismerősen cseng, mint nekünk, magyar olvasóknak például az Egri csillagok első sorai, vagy a szerte a világban A Gyűrűk Ura híres verse. Kínában és világszerte vaskos köteteket szenteltek a mű méltatásának, elemzésének és kutatásának. A regény az elmúlt évszázadokban a mind a hagyományos, „magas irodalom", mind a „populáris kultúra" fontos, megkerülhetetlen eleme volt és maradt. Számítógépes játékok, képregények, rajongói klubok, temérdek filmadaptáció és a történet fősodrából leágazó önálló regények - ez ma már mind hozzátartozik A három királyság regényes történetéhez. Bátran kijelenthetjük, hogy napjainkban a számunkra jól ismert „univerzumok" (Star Wars, Lord of the Rings, stb.) mellett bizony hosszú évtizedek óta létezik a nagyvilágban egy „Sanguo-univerzum" is milliónyi rajongóval és követővel. A három királyság története, a magyarul is megjelent, Vízparti történet (Shuihuzhuan), A vörös szoba álma (Hongloumeng) és a Nyugati utazás (Xiyouji) mellett, a „négy klasszikus" kínai nagyregény egyike. A négy alkotás közül azonban ezt tartják a legelsőnek és a „legkínaibb" kínai regénynek. A 120 fejezetből álló monumentális alkotás - melyet három kötetben tervezünk megjelentetni - különálló történetek néhol lazán, néhol szorosabban egymáshoz kötődő láncolata. Közös vonásuk, hogy tettek és cselekedetek megítélése valamilyen formában mindig a konfuciánus értékrend - például igazságosság, emberiség, szülőtisztelet, erényesség - szerint történik. A mű másik sajátossága a rengeteg szereplő, akik szabadon járnak-kelnek a történetben. Bár rengeteg történelmi eseményt foglal magában - amelyet helytállóságát a modern történelemtudomány utóbb igazolta -, a regény korántsem egy történelmi alapossággal megírt egyenes idősíkú krónika, sokkal inkább annak a néhány kiemelt szereplőnek, főhősnek az életét és kalandjait elbeszélő, elregélő „tízezerszínű" tabló, akik a bemutatott történelmi időszak főszereplői voltak.